Láncos rakományrögzítő – a nehéz rakományok biztonságos rögzítésének mestere

A láncos rakományrögzítő az egyik legmegbízhatóbb és legtartósabb megoldás, ha nehéz terhet, munkagépet kell biztonságosan rögzíteni szállítás közben. A nagy szakítószilárdságú acélláncok és feszítőelemek együttese olyan stabilitást ad, amit sem spanifer, sem kötél nem tud garantálni. Nem véletlen, hogy az építőiparban, mezőgazdaságban és gépszállításnál ez az egyik leggyakrabban használt rögzítőeszköz.

Mikor érdemes láncos rakományrögzítőt használni?

Ha a rakomány több tonnás, masszív szerkezetű vagy nehezen kezelhető formájú, a láncos megoldás szinte kötelező. A láncok nem nyúlnak, nem sérülnek meg a sarkoknál, és ellenállnak a magas hőmérsékletnek is. A szabvány szerint legalább két láncot kell használni, nagyobb vagy hosszabb rakomány esetén pedig átlós elrendezésben célszerű rögzíteni, hogy a teher ne mozdulhasson el oldalirányban sem.

A megfelelő feszítés – a biztonság alapja

A láncos rakományrögzítő feszítését mindig kézi erővel, nyomóerővel kell elérni. Soha ne használjunk hosszabbító kart vagy csövet, mert ezzel túlfeszíthetjük a láncot, ami deformációhoz vagy akár szakításhoz is vezethet.
Fontos tudni, hogy a szállítás során a rakomány kissé "megülhet", ezért a lánc feszességét érdemes  időközönként újra ellenőrizni és szükség esetén utánhúzni.

Megóvás és karbantartás

A lánc nem szereti a savas, vegyszeres környezetet – az ilyen anyagok rideggé tehetik az acélt. Szennyeződés esetén mindig tiszta vízzel mossuk le, majd szárítsuk meg. A korrózió elleni védelem érdekében érdemes időnként rozsdagátló spray-vel kezelni, különösen, ha a láncot kültéren vagy nyirkos helyen tároljuk.

Éles peremeknél élvédőt kell alkalmazni, hogy a lánc ne sértse meg a rakományt, és a rögzítés közben se keletkezzenek mikrosérülések a láncszemeken. Az ilyen apró sérülések hosszú távon gyengíthetik a láncot.

Mikor kell cserélni a láncos rakományrögzítőt?

A láncot azonnal ki kell vonni a használatból, ha:

• a láncszemek több mint 10%-kal elvékonyodtak a névleges átmérőhöz képest,
• repedés, horpadás, hegesztési nyom, korrózió látható,
• a horog zárja nem akad be, vagy az alkatrészek deformáltak,
• a gyári adattábla olvashatatlanná vált (mivel ezen szerepel a megengedett előfeszítés).

Az EN 12195-3 szabvány előírja, hogy minden láncos rögzítőt évente egyszer szakemberrel felül kell vizsgáltatni, és erről dokumentációt kell vezetni.

Egy tanulságos helyzet a gyakorlatból

Egy szállítmányozó cég sofőrje mesélte, hogy korábban minden rakományt spaniferrel rögzítettek, mert egyszerű, gyors és olcsó megoldás. Az egyik alkalommal azonban egy nehezebb gép szállításánál a heveder kissé megnyúlt, és a rakomány néhány millimétert elmozdult. Nem történt komoly baj, de ez elég volt ahhoz, hogy újragondolják a rögzítési módot. A következő fuvarnál már láncos rakományrögzítőt használtak – és rögtön érezhető volt a különbség: a teher stabil maradt, a lánc nem engedett, még rossz úton sem. A legtöbb sofőr azóta is azt mondja, a spanifer megmaradt a könnyebb rakományokra, de a lánc adja az igazi biztonságérzetet.

Összegzés

A láncos rakományrögzítő egy robusztus, hosszú élettartamú eszköz, de csak akkor nyújt valódi biztonságot, ha helyesen van használva. A gondosan kiválasztott, megfelelően feszített és rendszeresen karbantartott lánc garantálja, hogy a rakomány stabilan és biztonságosan jusson célba – bármilyen úton is járunk.